Nóra mesél

Felkeltünk, kimentünk a vendéglőbe, ami egy óriási nagyon hideg-rideg tér (Indiában nincs központi fűtés), már jött is gyorsan a srác, aki minden alkalommal mikor felbukkanunk, megkérdi nagyon halkan és szerényen, hogy "tea or coffee sir/madam?". Mondtuk neki, hogy nekem gyömbér tea tej nélkül (ugyanis itt minden teába tejet töltenek), Zolinak pedig fekete tea és kérnénk szépen a reggelit is. Kihoztak két fekete teát, amit mi megittunk. Már napok óta minden étkezésnél mondom, hogy "no milk, no yoghurt, no butter" de nem sikerült megjegyezni ennyi nap után sem. Így ma reggel a jaurt ott volt a tányéromon. De kitaláltunk egy statégiát, ezután azt mondom, hogy vegán vagyok, hátha az működik. A legjobb érzés mindezzel az, hogy már nagyokat kacagunk rajtuk és inkább arra figyelünk, ami jó, például helyi papayát és banánt tudtunk reggelizni. Azért ezt otthon nem kapjuk meg. Jellemző rájuk az, hogy próbálnak minél több pénzt kiszedni a zsebünkből, ez igaz. De ugyanakkor na...

India már indulásunk előtt nagyon sok szimbolikát magában hordozott és azóta is mind öltöztetjük fel újabb és újabb jelentésekkel. Még szerencse hogy írom ezt a blogot, mert másképp esélytelen lenne, hogy mindent megjegyezzek. És már a Caminos tapasztalat megtanított arra, hogy jobb minél több mindent lejegyezni, mert később azok fogják az emlékeket feleveníteni.  Visszatérve a jelentésekre: India valahol számunkra a mézesheteket is jelenti. A tavalyi katolikus esküvőnk után költöztünk Csíkszeredába és úgy bezsúfolódott minden, hogy egy három napos hargitai kiruccra futotta, de akkor már láttuk, hogy Indiát fogjuk az igazi mézesheteknek érezni. A védikus esküvőnk után azt mondtuk, hogy muszáj túrázni menjünk. Nagyon fájt volna a lelkem, ha nem érzem egy kicsit a Himaláját a lábaim alatt, ígyhát amikor felkeltünk, kinéztünk a térképen egy pontot, mint uticél és szóltunk az adminisztrátornak, hogy ide akarunk eljutni. Ide közbeékelek egy vicces történetet: Ajay este szólt nekik, hogy...

Az esküvői szertartás után pár éve kialakult szokás, hogy az ifjú pár elültet egy fát. A hinduk azt vallják, hogy mikor a gyermek megszületik, az első dolog amire szüksége van, az a levegő. Ezért a fiatal házasok elültetnek egy fát, ami oxigént fog termelni a gyermeküknek. A házigazdánk egy almafa csemetével készült nekünk és az aznapi szállásunk mögötti kertjébe ültettük el. Ha majd gyermekünk lesz, el szeretnénk küldeni ide, hogy látogassa meg a fáját.  A Kunjapuri templomban kaptunk egy kókuszdiót is, amit le kellett vigyünk egy másik templomba ajándékba. Ha jól értettem, ezzel kértünk további áldásokat a házassagunkra. Miután minden is lejárt, még egy jó órás utazás után megérkeztünk luxusszállónkba és egy meleg tűz mellett vacsoráztunk.

Mivel este sötétben értünk fel a hegyre fogalmunk sem volt, hogy milyen látványban lesz részünk, ha felkelünk. Reggel elhúzva a sötétítőt, a következkő kép fogadott: Már napok óta nagyon nyűgös és bizonytalan voltam. Folyamatosan megkérdőjeleztem a döntésünket. Nem éreztem magam otthonosan, fura volt, hogy idegenek adják kölcsön a menyasszonyi ruhájukat, ráparáztam arra, hogy ők mennyire ítélnek el, mit gondolhatnak és ahogy közeledett a nap ezek és még sok ilyen hang a fejemben egyre hangosabban mondták a magukét.  Szerencsére kimentünk sétálni egyet és a táj megnyugtatott. Reggeli után magunkra öltöttük ünnepi ruháinkat, majd szóltak nekem, hogy vessem le, mert elér a templomnál felvenni, aztán autóba ültünk és egy gyönyörű úton mentünk fel a hegyre. Fotókat nem tudtam készíteni, egyrészt mert kanyargós volt az út, másrészt mert az indiai forgalomban esélytelen lett volna használható képeket csinálni.  A Kunjapuri Devi templom Sati történetéhez kapcso...

Két nap sokk sokk hátán után kicsit sikerült felszusszanni. Reggeli után elsétáltunk egy közelben levő barlanghoz, ami egy könnyű két órás sétának számított.  Nagyrészt a saját tempónkban tudtunk haladni, figyeltük a madarakat, növényeket, majmokat. Persze nem engedtek el minket magunkra, velünk küldtek két fiút, akik ismerték az utat és bodyguard szerepet játszottak. Még arra is odafigyeltek, hogy nehogy megcsússzunk a köveken, elüssön egy autó vagy akár megtámadjon egy majom. Számunkra ez nagyon kellemetlen érzés volt és ilyen kérdések merültek fel bennem, hogy vajon ennyire veszélyes az ország, hogy védeni kell minket? Nem sétálhat két turista a természetben? Barátunk azt mondta, hogy azért kell velünk jöjjenek, mert még az angolul nem beszélő helyiek azt gondolhatják, hogy eltévedtünk és kihívhatják a rendőrséget, hogy vigyenek haza. De az is lehet, hogy csak egyszerűen számunkra idegen a kasztrendszer és náluk ez így természetes. Fura világ ...

Ajay barátunk mosolyogva várt a reptéren minket, nagy örömmel ültünk be az autójába: huh, vége az útnak, biztonságban vagyunk. Egy nagyon gazdag barátjához vitt minket első napi szállásra, hihetetlenül kedves és vendégszeretőek voltak. Koccintottunk egyet, beszélgettünk a világ dolgairól, meséltek nekünk a kultúrájukról, vallásukról, isteneikről. Kaptunk egy nagyon finom gazdag indiai vacsorát és egy luxus szobát mindennel is ellátva. Reggel nagyon finom indiai reggelivel vártak minket, amit a ház cselédei szolgáltak fel nekünk, jól laktunk, összepakoltuk a cuccainkat és mire megérkezett Ajay készen is álltunk az útra. Indulás előtt viszont egy papírra írt költségvetést kaptunk, amelyen az összegek Himalájaiak voltak és nem a szépsége miatt, mi pedig ilyedten és zöldfülüen kifizettük. Pedig tudtuk, hogy alkudni kellene, de hát egy iskola sincs ingyen. Miután a fél vesénket odaadtuk, Ajay elvitt minket a domb tetejére, ahol épp egy 75 méter magasba felhúzott túlméretezett eb...

Indiába eljutni nem csak annyi, hogy felülsz a repülőre, repülsz pár órát és ott is vagy. Egyrészt mert nincs direkt járat, másrészt mert Csíkszeredában nincs repülőtér.  Az utikalandunk már a repülés előtt 4 nappal elkezdődött: az út előtti út egy folyamatos érzelmi hullámvasút volt, ahol az eufórikus magaslatokat váltotta a hányinger, rosszullét, szorongás. Rég nem éltem át ennyi féle érzést ilyen rövid idő alatt. De aztán sikerült Bukarestbe érni, onnan már nem volt visszaút. Megérkeztünk Abu Dhabiba és viccelődtünk, hogy ez inkább A Budiba (Zoli újabb verziója: imaház a budiban, Isten hozott Abu Dhabiban), mert még a wécében is imaszobák vannak. De azért a reptér látványa lenyűgözött. A reptéri alkalmazottak nagyon lazák, kedvesek, mosolygósak és segítőkészek voltak, az egyedüli gond csak annyi volt, hogy egyikük sem tudta, hogy miért nem tudtuk a check-in folyamatot online befejezni és azt sem, hogy az Indigo repülőtársaságnak hol az irodája. De lehet, ...

India sok mindent elindított bennem. Mindig is egy misztikus, furcsa, jelentésekkel teli helynek láttam. Az egyik érdeklődésem a spiritualitás - Levi barátom pár éve elkezdte gyakorolni a zen meditációt, mantrázást. Általa én is belecsöppentem a gyakorlásba. Nem mondom, nagyon amatőr módon csinálom időnként, de a vonzalom, kíváncsiság megvan. Van egy másfajta kötelék is - tatám testvérének a felesége, Julis néni, halála előtt a kezembe nyomta Kőrösi Csoma Sándor bibliográfiáját azzal a motivációval, hogy olvassam el, mert a név kötelez. De nem csak a név kötött hozzá, hanem a gyaloglás is. Amikor harmadjára jártam a Caminót, aztán a Mária utat, aztán a Via Transilvanicát, ahogy a lábamban gyűltek a kilóméterek és már nem százakat, hanem ezreket számoltam, le sem tagadhattam, hogy van párhuzam. Pár éve kezdtem járni a tudatos önismeret útján, egy éve ez az út még erősebb lett és ennek köszönhetően tisztában vagyok azzal, hogy nem valamiféle titkot fogok ott találni. A titok és ismeret b...

El Camino élmény. Az El Camino élmény. El Camino egy élmény. Nekem két hét gyaloglás után jutott eszembe az a kérdés, hogy mit is jelent a szó konkrét értelme. A válasz abszúrd egyértelműsége elgondolkodtatott: Az Út. Feltettem a következő kérdést: miért pont ez az út? Mitől jobb ez, mint a többi? Miért köszönnek csak itt az emberek úgy, hogy buen camino!? Egy hónap egy örökkévalóság. Egy élet. Az út elején mint a kisgyermek, tele energiával, szaladsz a réten és örülsz a friss levegőnek, a tisztaságnak, a szabadságnak aztán... valami megváltozik. Rájössz, hogy nagyon keveset tudsz. Leírhatatlanul kicsi vagy ebben a világban. Hogyan készüljünk fel az Útra: 1.     Szerezzük be a megfelelő felszerelést. Valójában nincs szükség sok mindenre: egy jó bakancs, esőálló és meleg kabát, hálózsák, gyógyszeres zacskó. Fontos, hogy tudjuk – a testsúlyunk 10%-át vagyunk képesek kényelmesen vinni a hátunkon, ami azt jelenti, hogy egy 50 kilós ember csomagja 5-6 kilónál nem lehet több. 2...

Készülünk Indiába. Január 24-én fogunk Bukarestből Dehradunba repülni, ha minden jól megy. Három hónapot, pontosabban 88 napot akarunk ott tölteni, amiből  két hónap vagyis pontosabban 57 nap egy kundalini jógaoktatói iskola lesz Rishikeshben. A suli után pedig meg szeretnénk látogatni Mumbait és Goát is. Ideális esetben valahol a Himalája lábainál egy kisebb esküvői szerttartást is tartanánk egybekelésünk megünneplésére. De hogy is jutottunk ide? Mi ütött belénk, hogy egy ilyen kalandba kavarodjunk? Tavaly tavasszal szerencsénk volt részt venni egy olyan nemzetközi képzésen, ahol összebarátkoztunk négy indiaival. Zolinak is és nekem is egyszerre csillant fel a szemünk, mikor megtudtuk hogy végre egy lépéssel közelebb kerülünk egy régóta babusgatott álmunkhoz. Bár alig pár hónapja ismertük egymást, megtörtént már köztünk az a beszélgetés, hogy ki hova szeretne utazni és ha választhatna, melyik országba utazna el elsőre. - Már azt sem mondom, hogy véletlen egybeesés, mert annyi véle...