Január 3. India - a kezdetek

Készülünk Indiába. Január 24-én fogunk Bukarestből Dehradunba repülni, ha minden jól megy. Három hónapot, pontosabban 88 napot akarunk ott tölteni, amiből  két hónap vagyis pontosabban 57 nap egy kundalini jógaoktatói iskola lesz Rishikeshben. A suli után pedig meg szeretnénk látogatni Mumbait és Goát is. Ideális esetben valahol a Himalája lábainál egy kisebb esküvői szerttartást is tartanánk egybekelésünk megünneplésére.

De hogy is jutottunk ide? Mi ütött belénk, hogy egy ilyen kalandba kavarodjunk?

Tavaly tavasszal szerencsénk volt részt venni egy olyan nemzetközi képzésen, ahol összebarátkoztunk négy indiaival. Zolinak is és nekem is egyszerre csillant fel a szemünk, mikor megtudtuk hogy végre egy lépéssel közelebb kerülünk egy régóta babusgatott álmunkhoz. Bár alig pár hónapja ismertük egymást, megtörtént már köztünk az a beszélgetés, hogy ki hova szeretne utazni és ha választhatna, melyik országba utazna el elsőre. - Már azt sem mondom, hogy véletlen egybeesés, mert annyi véletlen egybeesés volt az életünkben, hogy meg sem lehetne számolni őket, már nem lepnek meg csak mosolygunk egyet és megyünk tovább. - Nyilván Indiára böktünk mindketten és ez az érzés csak felerősödött a képzés első napján, mikor a ház háta mögötti cigizőben szóba elenyedtünk velük. A képzés számunkra kellemetlen volt, de az indiaikkal való barátság alakulása mintha folyamatosan semlegesítette volna a negatív érzéseinket. Mivel mi voltunk az egyetlen pár a csoportból, az indiai barátaink már az első napokban elneveztek minket Biwinek és Miyaannak, ami urdu nyelven férjet és feleséget jelent. Zolinak nem is kellett több bíztatás, a képzés kellős közepén kérdezte meg tőlem, hogy szeretném-e vele közösen folytatni az utam. Én azóta is Miámnak szólítom őt. Indiai barátaink meg sem lepődtek a hír hallatán, a közös döntésünk estéjén sunyiban egy nagy bulit csaptunk összekelésünk megünneplésére. Innen már gördült tovább a történet: Amu, Madhura és Guniit elkezdték mutogatni nekem az ottani hagyományos menyasszonyi ruhákat, Ajay kereste a templomot, annyira belelkesedtek, hogy márpedig mi meg kell látogassuk őket és Indiában is meg kell házasodjunk. Könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja így hát aznap nem csak a házasságra mondtunk igent, hanem Indiára is.