Január 28. Egy kis nyugi

Két nap sokk sokk hátán után kicsit sikerült felszusszanni. Reggeli után elsétáltunk egy közelben levő barlanghoz, ami egy könnyű két órás sétának számított. 

Nagyrészt a saját tempónkban tudtunk haladni, figyeltük a madarakat, növényeket, majmokat. Persze nem engedtek el minket magunkra, velünk küldtek két fiút, akik ismerték az utat és bodyguard szerepet játszottak. Még arra is odafigyeltek, hogy nehogy megcsússzunk a köveken, elüssön egy autó vagy akár megtámadjon egy majom. Számunkra ez nagyon kellemetlen érzés volt és ilyen kérdések merültek fel bennem, hogy vajon ennyire veszélyes az ország, hogy védeni kell minket? Nem sétálhat két turista a természetben? Barátunk azt mondta, hogy azért kell velünk jöjjenek, mert még az angolul nem beszélő helyiek azt gondolhatják, hogy eltévedtünk és kihívhatják a rendőrséget, hogy vigyenek haza. De az is lehet, hogy csak egyszerűen számunkra idegen a kasztrendszer és náluk ez így természetes. Fura világ mindenképp.

Este barátunk utánunk jött a feleségével és elvittek minket 2500 méter magasba a Kunjapuri Devi Templom mellé egy szállodába, ahol közösen egy másik házaspárral az esküvői előkészületekkel foglalkoztunk. Felpróbáltuk a ruháinkat, a feleségek hennával rajzoltak a kezeinkre és együtt ünnepeltünk.