Nóra mesél

Valahogy a gurunkat mindig sikerül elkerülni véletlenül. A hajnali 5 órás találkozókra már rég nem járunk, mert sem figyelni sem meditálni nem sikerül úgy, hogy valaki folyamatosan mond. De az vicces, hogy az eddigi három lógásunkról kiderült, hogy nem lett megtartva az óra és a guru ugrott be helyettesíteni (Zolival volt egy elvi vitánk arról, hogy a "lógni" kifejezés olyan kisiskolás, de mi már felnőttek vagyunk, akik képesek döntéseket hozni és vállalni a felelősséget, nem kell bújkálni, de az az igazság, hogy az indiai világban a felnőttoktatás olyan, mint a kisiskola: jelenléti ívvel, kora esti kapuzárással, tilalmakkal. Nem csoda, hogy visszavisz az iskolás életbe). Visszatérve a gurura: mintha folyamatosan taszítanánk egymást. Az az igazság, hogy mi azok között vagyunk a csoportban, akik azt próbáljuk tenni, amire a guru tanít: nem fennakadni a negatív dolgokon, a jót látni mindenben és szeretettel állni a világhoz, de legfőképp önmagunkhoz.  Az egyik anatómia órán a t...

Fel sem fogjuk, hogy már a harmadik hétnél tartunk a jóga suliban. Mivel mi két képzésre jöttünk (egy 200 órásra és egy 300 órásra), jövő héten le is jár az első, ami azt jelenti, hogy következik a vizsga, búcsúzás, ünneplés azokkal, akikkel eddig tanultunk, márciustól pedig egy új kezdet, intenzívebb órák, új csoporttársak, újabb beavatás. Mintha egy pillanatra szimbolikusan kiszállnánk a képzésből, majd újra beavatnánk magunkat.  Az élet a suliban (már egyre kevésbé jön, hogy ashramnak nevezzem) beállt a rutinjába. Vagy csak mi álltunk be az ő rutinjába. Az épületnek sok emelete van, a kantin a földszinten, mi a másodikon, az órák a negyediken. Szerintem ezt akarattal tervezték így: egész nap lépcsőzünk, délután a hatha jógán pedig nyújtjuk az izmokat. Egyszerre nyújt és erősít. Kár, hogy a térdem is érzi. Azért beteszek ide egy akrós képet, mert ilyent is csináltunk és nagyon jól esett: Zoli már napok óta bekövetett instagramon végtelen húsfőző, -sütő oldalt, neki a ...

Eltelt még egy hét, igazából ez volt az első teljes hét az ashramban. Megdolgoztak rendesen, de már megszoktuk a hajnali 4-kor kelést, a gyomrunk is beállt a rutinra, ha megvesszük a kiegészítő gyümölcs adagunkat, akkor a széklet is rendben van. Az izomláz is elmúlt vagy megszoktuk, nem tudom, de rendben van. Kezdjük kapiskálni, hogy mit is jelent ez az egész jóga. Eddig volt a rácsodálkozás, úgy érzem hogy ezután jön a munka, mert le kell győzzük magunkat és dolgoznunk kell. Bár nyugis vasárnapot terveztünk, így is összejött egy pár órás séta, ezúttal egy innen pár kilóméterre levő vízeséshez. Láttam én a fotókon, hogy kisebb természetes medencék képződtek, amikben fürödnek az emberek, de amit ott találtunk mégis meg tudott lepni. Itt mindenki autóval vagy robogóval jár, senki sem indul el gyalog 2-3 kilóméternél hosszab útvonalon. Nekik kár, nekünk jó volt a Ganges partján úgy sétálni, hogy a szanaszét dobott lepcsiken és előlünk bújkáló gyíkokon kívűl nem voltak mások. N...

Az előző bejegyzésben említettem, hogy egy kis túrával akartuk megünnepelni az első szabadnapunkat a suliban. Lehet a kaja, lehet a meditáció, lehet a légzésgyakorlatok, nem tudom, de nagyon felületesen néztünk utána az útvonalnak. Körülbelül 13 kilóméter volt, az egyáltalán nem sok, főleg nekünk. De azzal nem számoltunk, hogy 1000 méter emelkedő és ugyanennyi ereszkedő lesz, pedig ott volt az orrunk előtt az aplikációban. De mindent megért, csak félek, hogy holnap a jóga nehezebben fog menni.  Na de hogy kezdjem az elején, a kalandunk ott kezdődött, mikor néztük, hogy az úton a kaka túl nagy. Szelfiztünk is vele egyet, mégis mikor lesz még lehetőség vad elenfántkakával készíteni közös képet: Aztán az út egyre inkáb szűkült és vadult. Nem tagadom, egy pillanatra megálltunk átbeszélni, hogy akarjuk-e kockáztatni az életünket ezért a nagy kalandért vagy visszafordulunk. Gondolom a válasz már a te fejedben is megvan.  Ígyhát nekidőltünk a meredekségnek és nyomtuk felf...

Sok félelemmel, szorongással jöttünk ide, mert meg voltunk győződve arról, hogy nem fogjuk tudni hozni a szintet, mi leszünk a gyenge láncszemek a csoportban. Három kemény munkanap után kicsit megnyugodhattunk, nem is olyan rossz a helyzet, sőt. Katinak köszönhetem az akrós alapjaimat, Gicának egy pár egyéb pozíciót és légzést, egész jól helyt állok. Sőt, rajtam keresztül Zoli is nagyon jól helyt áll. De a másik nyugalmunk az, hogy a jóga tényleg nem csak a mozgásból áll, hanem nagyon sok minden másból, legfőképp a filozófiából. Egyébként az élet az ashramban a következő program szerint megy: Vasárnap kivételével minden nap 4 körül kelünk, tusolunk és beülünk egy nagy terembe a Gurut hallgatni, aki mesél nekünk jóga mentalitásról, életstílusról, értékekről stb. s mire befejezi mondandóját, a csapat fele megfagyott, a másik fele majdhogynem visszaaludt, ezért felállunk és egy gyors reggeli szökdösős, ébredős tornafélét csinálunk. Utána pedig közös meditációval zárjuk a talál...

Valamiért errefele a kutyák nappal jámborok, sokan vannak, pont mint a tehenek, de csak annyit látsz, hogy valahol az árnyékban alusznak. Éjjel viszont eszeveszettül ugatnak. Lehet azért, hogy az átszellemült, meditálós emberkék éberek maradjanak. Minket teljes sikernek mondhatnak. Reggel felkeltünk és gyorsan átgurítottuk bőröndjeinket a jóga suliba, ahol kaptunk reggelit, elvették tőlünk a tandíjat és beköltözhettünk abba a szobába, ami az elkövetkező két hónapban az otthonunk lesz. Tisztaság van és minden rendben van, saját fürdőt is kaptunk és a teraszunk pont a Ganges folyóra nyílik, bár sajnos mi csak egy szegény tömbházat látunk és a folyó tulsó partján levő Tapovan városrészt. Estére rájöttünk, hogy az egyik csúcson, ami teraszunkról látszik, pont a Kunjapuri Devi templom van. Szóval mégsem olyan rossz. Az étel indiai vegán étel, de annyira adaptálták a külföldiekre, hogy nekünk egy hét eredeti indiai fűszeres-csípős után íztelennek tűnt. Már megszoktuk ...