Február 4. Három nap az Ashramban, első szabad nap. Eddig túléltük

Sok félelemmel, szorongással jöttünk ide, mert meg voltunk győződve arról, hogy nem fogjuk tudni hozni a szintet, mi leszünk a gyenge láncszemek a csoportban. Három kemény munkanap után kicsit megnyugodhattunk, nem is olyan rossz a helyzet, sőt. Katinak köszönhetem az akrós alapjaimat, Gicának egy pár egyéb pozíciót és légzést, egész jól helyt állok. Sőt, rajtam keresztül Zoli is nagyon jól helyt áll. De a másik nyugalmunk az, hogy a jóga tényleg nem csak a mozgásból áll, hanem nagyon sok minden másból, legfőképp a filozófiából.

Egyébként az élet az ashramban a következő program szerint megy:

Vasárnap kivételével minden nap 4 körül kelünk, tusolunk és beülünk egy nagy terembe a Gurut hallgatni, aki mesél nekünk jóga mentalitásról, életstílusról, értékekről stb. s mire befejezi mondandóját, a csapat fele megfagyott, a másik fele majdhogynem visszaaludt, ezért felállunk és egy gyors reggeli szökdösős, ébredős tornafélét csinálunk. Utána pedig közös meditációval zárjuk a találkozást. Amúgy minden óránk mantrával kezdődik, van egy-két óra, ahol mintha koncertet hallgatnánk, nagyon szép.

A gurus reggeli (vagy inkább hajnali) kezdés után bemegyünk a termünkbe, ahol zajlik a többi óra. Van, ami elmélet, filozófia, fogalmak tisztázása, van ami elmélet, módszertan, gyakorlat és van, ami tiszta gyakorlat. De ezekről nem fogok sokat mesélni itt, majd otthon a jóga órákon, hehe.

A program végével eddig minden nap kimegyünk sétálni. Mivel egész nap törökűlésben űlünk, este jól esik egy kicsit járkálni még úgy is, hogy mindenhol izomlázunk van. Zoli mikor nem tudta felhúzni egyből a nadrágját, el is nevezte gatyaszánának (ugyanis a jóga pozicíókat Ászánáknak hívják). 

A kaja még mindig nem csípős, de van benne fűszer. Ennyi nap után mikor a ruháinkat mossuk (itt a mosás darabjáért kellene fizetni és nagyon drága, ígyhát megoldjuk kézzel), nem kell az izzadtságszagot kimosni belőle, csak a curry szagot, mert egy ideje curryt izzadunk. Most látjuk mennyire igaz, hogy az vagy, amit megeszel.

Csak három nap telt el, de mintha napról napra egyre könnyebbek lennénk, jót tesz nekünk az ittlét. Nem nagyon szocializálódunk a csoporttársakkal, mivel mindenki kaja alatt beszélget, mi pedig megfogadtuk a Guru tanácsát és csak az ételre figyelünk, nem beszélünk sekivel, lemaradunk a felületes semmitmondó beszélgetésekről. Mármint halljuk őket és azt is, hogy sokszor mennyire fárasztóak és fölöslegesek számunkra. De engem egyáltalán nem zavar ez a dolog. A ma esti séta közben például maradt még energiánk szurkolni két bikának az úton, ahogy az autók, motorbiciklik, robogók és emberek között próbálták vívni a dominancia harcukat. Leültünk az út szélére szurkolni, de aztán hirtelen akkora dugó lett, hogy a dühösebbik bika megindult a másik fele, de az egyszerűen elveszett valahol (nem tudjuk hova lett), ígyhát a dühösebbik faképnél maradt. 

Holnap szabad nap lesz, már ki is néztünk magunknak egy jó kis túraútvonalat. Már ha reggel sikerül kimászni az ágyból az izomláztól.