Február 12. Újabb szabadnap!

Eltelt még egy hét, igazából ez volt az első teljes hét az ashramban. Megdolgoztak rendesen, de már megszoktuk a hajnali 4-kor kelést, a gyomrunk is beállt a rutinra, ha megvesszük a kiegészítő gyümölcs adagunkat, akkor a széklet is rendben van. Az izomláz is elmúlt vagy megszoktuk, nem tudom, de rendben van. Kezdjük kapiskálni, hogy mit is jelent ez az egész jóga. Eddig volt a rácsodálkozás, úgy érzem hogy ezután jön a munka, mert le kell győzzük magunkat és dolgoznunk kell.

Bár nyugis vasárnapot terveztünk, így is összejött egy pár órás séta, ezúttal egy innen pár kilóméterre levő vízeséshez. Láttam én a fotókon, hogy kisebb természetes medencék képződtek, amikben fürödnek az emberek, de amit ott találtunk mégis meg tudott lepni. Itt mindenki autóval vagy robogóval jár, senki sem indul el gyalog 2-3 kilóméternél hosszab útvonalon. Nekik kár, nekünk jó volt a Ganges partján úgy sétálni, hogy a szanaszét dobott lepcsiken és előlünk bújkáló gyíkokon kívűl nem voltak mások.

Nagyon szép ez a partszakasz, homokos, mintha a tengerparton lettünk volna. Még kis könnyű sziklamászást és hülyéskedést is becsúsztattunk.

A vízeséshez fel kellett mászni pár száz métert a hegyre a patak mentén, ott is megtaláltuk a gyönyörű diszkrét helyet.

Egyszer csak kiértünk az útra, ahol volt egy bejárat, kassza, fizetni kell. Itt az árak úgy vannak, hogy ha egy helyi fizet 30 rúpiát és a gyermek jegy 20 rúpia, akkor külföldi 50 rúpiát perkál. Kifizettük, gondoltuk, hogy nagyon szép kell legyen, ha pénzt is kérnek érte. Megyünk fennebb és fennebb, egyre több ember, na még egy utolsó szerpentin, a kanyarban valaki megállít és ellenőrzi a jegyünket. Hűha, ez komoly! Felérünk és mit látunk? Egy természetes strandot. Szóval ez nem egy természet, amit csodálunk, hanem egy strand, ahol fürdünk, tele van a hely kis kocsmákkal, székek és asztalok a víz mellett. Megittuk mi is az első kólánkat mióta itt vagyunk, hogy illjünk bele a képbe, aztán hazamentünk.

Útközben azért megálltunk kedvenc street foodosunknál, ahol eddig a legfinomabb és eredetibb indiai kajákat ettük. Nem csoda, mi voltunk az egész helyen a legfehérebbek, de az étel mennyei. Mivel az ashramban indiai fűszerezést nem nagyon kapunk, sikerült ettől az ebédtől mámorba esni, így minden szép volt utána, meg is találtam életem legszebb bikáját. 

Ennyi volt a szabadnap, holnaptól folytatódik a munka.