Február 19. Élet a suliban.

Fel sem fogjuk, hogy már a harmadik hétnél tartunk a jóga suliban. Mivel mi két képzésre jöttünk (egy 200 órásra és egy 300 órásra), jövő héten le is jár az első, ami azt jelenti, hogy következik a vizsga, búcsúzás, ünneplés azokkal, akikkel eddig tanultunk, márciustól pedig egy új kezdet, intenzívebb órák, új csoporttársak, újabb beavatás. Mintha egy pillanatra szimbolikusan kiszállnánk a képzésből, majd újra beavatnánk magunkat. 

Az élet a suliban (már egyre kevésbé jön, hogy ashramnak nevezzem) beállt a rutinjába. Vagy csak mi álltunk be az ő rutinjába. Az épületnek sok emelete van, a kantin a földszinten, mi a másodikon, az órák a negyediken. Szerintem ezt akarattal tervezték így: egész nap lépcsőzünk, délután a hatha jógán pedig nyújtjuk az izmokat. Egyszerre nyújt és erősít. Kár, hogy a térdem is érzi.

Azért beteszek ide egy akrós képet, mert ilyent is csináltunk és nagyon jól esett:

Zoli már napok óta bekövetett instagramon végtelen húsfőző, -sütő oldalt, neki a kikapcsolódás az, ha a szünetekben felfekhet az ágyra és nézheti az ínycsiklandozó húsokat. A szemével jóllakik a húsokból, a teste pedig megkapja a csicseriborsó-sárgaborsó-lencse-káposzta kombót rizzsel,  ami aztán átalakul pránává és a nádikon keresztül feljut a száhászrárá csakrába és mi megvilágosodunk. Egyelőre a práná levegő formájában távozik a testünkből. Én pedig küzdök a székrekedéssel, hiába a sok finom papaya, banán, narancs, hiába hagyom ki a rizset, hiába a jóga gyakorlatok, muszáj bevetni a bombát: megvettük az első nesszkávénkat, hogy egyenesbe kerülhessenek a dolgok. 

Az oktatás tipikus frontális oktatás, ahol a tanár azt is tudja, amit nem. De az biztos, még akkor is, ha nem igaz. Az érzés visszavitt az iskolapadba (csak itt pad sincs, a földön űlünk és mivel nem lehet lefeküdni, napi sok óra után itt-ott fáj), ahol ha fel mersz tenni egy kérdést vagy ellentmondasz a tanárnak, nem veszi ki jól magát, még akkor sem, ha egyértelműen neked van igazad. Zolival próbáljuk megfejteni az ellentmondásos infókat, mert minden tanár másképp vélekedik és mindenik számára más a szent írás, bár mindannyian ugyanarra a könyvre hivatkoznak. A filozófia inkább vallástudományok, az anatómia pedig ayurvéda és filozófia keverék, amiből eddig annyit tanultam meg, hogy nagyon sok mindent tartalmaz és ne használjuk. Bár kaptunk tippeket, amik vagy jól sülnek el vagy nem. Viszont a kundalini jóga, légzésgyakorlatok és meditáció, a pozíció beállítások és a hatha jóga órák  nagyon jók, azoknak a dupláját is szívesen elvinném magammal, nagyon hasznosnak tartom őket.

Az eddigi tapasztalatok alapján azt gondolom, hogy ez a suli, ami sok kicsi jóga iskolát foglal magába a rishikeshi "jógaipar" egyik feje. Nagyon sokan jönnek ide, a suli igyekszik adaptálódni a nyugatiak ínyére, de hát nyilván a nyugati mindig elégedetlenkedik: mert nincs elég gyakorlat, a guru nem igazi guru, a teremben hideg van reggel, az óra nem olyan, amilyen ésatöbbi. Azt látom, hogy mindannyian az eredeti indiai értéket keressük és csalódottak vagyunk, amiért nem a mi elvárásainknak (fejünkben kialakult kép) megfelelően történnek a dolgok. Őszintén szólva ki vagyunk ábrándulva ebből a suliból. Ugyanakkor a gondolkodásmód, filozófia és legfőképp a viselkedésük sok mindenre tanít. Ők az érme pozitív oldalát nézik mindig és erre tanítanak minket is, fontosak számukra a rituálék, óriási nagy hitük van és nagy a segíteni akarásuk. A kedvenc tanárunk a hatha jóga tanár, aki még a legizzasztóbb pozícióban is képes megnevettetni minket, ezzel feloldva kicsit a nehézséget. Ő az egyedüli, aki eddig beszélt nekünk arról, hogy hogyan építsünk fel egy jóga órát. Nagyon szeretjük.

Mégis ha valahogyan jellemeznem kellene ezt a hetet, azt mondanám, hogy ez volt a mélypont. Amilyen elégedetlen ventilálós hangulata volt a fenti szövegnek, olyan volt a csoport légköre is. De azt már tudom, hogy ez természetes egy csoport életében, sőt, szükséges is. A magam részéről pedig covidos flashback-em van: folyamatos újratervezés. Aktívan dolgozok azon, hogy a jót lássam meg és keresem azt, hogy az itt szerzett tudást hova szúrjam be az eddigi ismereteim közé. Az már biztos, hogy jógaoktató nem leszek a képzés végére, de azt tudom hogy oktató vagyok és sok hasznos gyakorlatot tanulok itt, illetve a jóga mellett még egy csomó más mindenről is vannak ismereteim. Csak össze kell rakni a puzzle darabokat.

Mivel szombaton elmaradt az egyik óránk, megszerveztek nekünk egy tibeti hangtálas gyógyítást, ami egy nagyon érdekes élmény volt. Hihetetlen, hogy ezeknek a hangtálaknak a rezgései mennyire mélyen érződnek és milyen mély állapotokba tudnak bevinni. Nekem nagyon jó élményt nyújtott.

Az indiaiak szombaton ünnepelték Sivarátri éjszakáját. Síva a pusztitó tüzet szimbolizálja, aki elégeti a világ minden negatívját, hogy a fény tudjon érvényesülni a sötét éjszaka fölött. Zoli Shiva tisztítótüzét konkrétan magában érezte, ugyanis gyomorrontással lázasan feküdt egész éjszaka, úgy hogy a mi ünneplésünk az volt, amikor reggelre lement a láza és jobban érezte magát. Csodálkoztam volna, ha ez nem történik meg velünk. Kíváncsi vagyok engem mikor fog utolérni.