Február 5. Holvoltazeszünk?

Az előző bejegyzésben említettem, hogy egy kis túrával akartuk megünnepelni az első szabadnapunkat a suliban. Lehet a kaja, lehet a meditáció, lehet a légzésgyakorlatok, nem tudom, de nagyon felületesen néztünk utána az útvonalnak. Körülbelül 13 kilóméter volt, az egyáltalán nem sok, főleg nekünk. De azzal nem számoltunk, hogy 1000 méter emelkedő és ugyanennyi ereszkedő lesz, pedig ott volt az orrunk előtt az aplikációban. De mindent megért, csak félek, hogy holnap a jóga nehezebben fog menni. 

Na de hogy kezdjem az elején, a kalandunk ott kezdődött, mikor néztük, hogy az úton a kaka túl nagy. Szelfiztünk is vele egyet, mégis mikor lesz még lehetőség vad elenfántkakával készíteni közös képet:

Aztán az út egyre inkáb szűkült és vadult. Nem tagadom, egy pillanatra megálltunk átbeszélni, hogy akarjuk-e kockáztatni az életünket ezért a nagy kalandért vagy visszafordulunk. Gondolom a válasz már a te fejedben is megvan. 

Ígyhát nekidőltünk a meredekségnek és nyomtuk felfele:

Aztán még fennebb:

Időközben gyönyörű fákat láttunk:

Láttunk vadpávát, vadtyúkot, majmokat és ismét beletekinthettünk a hegyi élet rejtelmeibe. Oda 1200 méterre csak gyalog lehet felmenni, mégis ott élnek az emberek olyan körülmények között, amire ne mondjam meg mit mondana a nyugati. De van fent a gerincen egy iskola játszótérrel és gyönyörű kilátással. Gondolkoztam, hogy vajon melyik az a korosztály, amikor a gyermek először jön le a hegyről. Még egy olyan Ashram mellett is elhaladtunk, ahol láttuk a meditáló bácsit meditálni bent a teremben. Kedvesen mosolyogtunk egymásnak, köszöntünk egy Namaste-t és mentünk tovább.

Valahogy nagy nehezen sikerült lebicegni a hegyről, elértünk a hídig és beültünk egy Riksába, hogy vigyen el ahhoz a street foodoshoz, ahol elképesztően olcsón, nagyon finom és igazi csípős ételt ettünk. A riksa sofőr eltévedt vagy nem értette, rossz helyre vitt, de mi nagyon élveztük, ez volt életünk első ilyen élménye (az is sikerélmény volt, hogy az árának felét lealkudtuk). Végül sikerült megérkezni, de a vendéglő be volt zárva. Egy kis reggelivel voltunk egész nap, alighanem reszketve kerestük a következő vendéglőt. Szerencsénk volt, találtunk egy jó helyet, jól megvacsoráztunk és desszertnek lenyomtattuk egy cukornád lötyivel, amit helyben facsartak nekünk a nádból. Hihetetlenül finom és meglepően édes. Köszi, Ákos a tippet! Nem tudjuk, hogy holnap hajnali 4-kor fel tudunk-e kelni, de egy biztos: megérte!