Február 1. Kundalini Yoga Ashram - első találkozás

Valamiért errefele a kutyák nappal jámborok, sokan vannak, pont mint a tehenek, de csak annyit látsz, hogy valahol az árnyékban alusznak. Éjjel viszont eszeveszettül ugatnak. Lehet azért, hogy az átszellemült, meditálós emberkék éberek maradjanak. Minket teljes sikernek mondhatnak.

Reggel felkeltünk és gyorsan átgurítottuk bőröndjeinket a jóga suliba, ahol kaptunk reggelit, elvették tőlünk a tandíjat és beköltözhettünk abba a szobába, ami az elkövetkező két hónapban az otthonunk lesz.

Tisztaság van és minden rendben van, saját fürdőt is kaptunk és a teraszunk pont a Ganges folyóra nyílik, bár sajnos mi csak egy szegény tömbházat látunk és a folyó tulsó partján levő Tapovan városrészt. Estére rájöttünk, hogy az egyik csúcson, ami teraszunkról látszik, pont a Kunjapuri Devi templom van. Szóval mégsem olyan rossz.

Az étel indiai vegán étel, de annyira adaptálták a külföldiekre, hogy nekünk egy hét eredeti indiai fűszeres-csípős után íztelennek tűnt. Már megszoktuk és élveztük az erős fűszerek mámorító hatását, de most valahogy nem akart jönni. Kacagtunk Zolival azon, hogy ha hazamegyünk, pár hétig ne főzzünk senkinek, mert az otthoniak számára elsőre ehetetlen lesz.

Elindultunk sétálni Rishikesh irányába, útba ejtettük a legnagyobb Ashramot, ami előtt Shiva szobra van, minden napnyugtakor nagy ünnep van a Gangesh partjának ezen a szakaszán.

Bent óriási métetű szent fákat találtunk, életemben ilyen vastag fát egyszer láttam csak, de hogy egymás mellett három is, ilyen nem volt még:

Érdekes, hogy bár az Indiaiak hite óriási, mégis Ashramjaik, szent helyeik is tákmákok. Azt hittem, hogy a Shiva szobra egy kőre van ráépítve, aztán kiderült, hogy az a kő valójában beton. Nagyjából minden így van a templomaikban is. 

Tovább sétáltunk, meg akartuk látogatni a Beatles Ashramot, ahol az együttes tanult meditálni. Egyszer csak egy ghettószerű helyen haladtunk át, de nem adtuk fel, előttünk az ashram. Első nagy bejárat: tigris és elefánt rezervátum. Hát ez nem az, amire számítottunk, de ez se rossz, menjünk be. Útközben kiderült, hogy ez a Beatles Ashram, annyi az egész, hogy elhagyatott épületek vannak, amit úgy adnak el mint múzeum. Tehát a rezervátumból mégiscsak ashram lett, vagy inkább ashrommúzeum. 

Végülis jól telt, nyugis volt és láttunk érdekes formákat, meditációs épített barlangokat és elhagyatott házakat, amik mostanra több művész festményeit viselik. Szerencsére a wikipédia kisegített azzal is, hogy megtudjuk mitől és hogyan kapta ezt a nevet a hely, mert a helyszín ilyen szempontból csak az élményt nyújtotta, az információt nem.

Visszafele menet megálltunk újra a nagy Shiva szobornál és kívülrő hallgattuk a naplementés mantrákat, egész megnyugtató volt. A ceremónia végén tüzes áldozatokat tesznek a folyó vizébe és cserében áldásokat kapnak. 

Az esemény után hazasétáltunk, vacsoráztunk és nyugovóra tértünk. Holnaptól indul a jóga program.