Április 7. Turisták MMM (Még Mindig Mumbájban)

Kedden nagy kalandra indultunk Zolival. Eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a világ legnagyobb Vipassana csarnokát, ami 8000 meditáló embert képes befogadni. Komolyan vettem a feladatot, a hétfői pihenős nap alatt próbáltam megismerni a buddhizmus filozófiáját és rendszerét, illetve megpróbáltam belehelyezni a vipassana módszerét ebbe a rendszerbe. Mivel két hónapig a védákról, hinduizmusról és jógáról tanultunk, könnyen meg tudtam érteni a buddhizmust is, viszont nem kis anyag. Estére a szemeim keresztben álltak és azt sem tudtam melyik világon vagyok. 

Kedden a csarnokba érve, nézegetve Buddha élettörténetét több, mint 100 festményen, értettem nagyjából azt, amit láttam. Nem tudtunk bemenni a csarnokba meditálni, mert nem végeztük el a 10 napos kurzust, de be tudtunk lesni és hihetetlen érzés volt, sajnos a képek ezt nem adják vissza. 

Nagyon tetszik a vipassana koncepciója. A központba nincs belépő, az elvonulások ingyenesek, a kaja és szállás is ingyenes és annyi pénzt adsz, amennyit szeretnél. Ezekből az adományokból építik és tartják fent az ilyen központokat világszerte. És működik. Olvastam a központban arról is, hogy a vipassana a függőségek legyőzésében nagyon hatékony, a pozitív hatása 50%-os, ami nagyon nagy számnak tűnik ahhoz képest, amilyen módszereket ismerek én. Indiában bevezették kötelező tevékenységként a börtönökbe is, mivel nagyon hatásosnak bizonyult a büncselekmények számának csökkenésében. A helyszínen kipróbálhattunk egy 10 perces vezetett "Apana" meditációt is, ami jól esett, főleg hogy amióta elhagytuk a sulit, nem gyakoroltunk. Nem szeretem a turistás helyeket, de ha valaki Mumbaiban jár, mindenképp látogasson el ide. Ez volt az eddigi legtisztább és legnyugodtabb közterület, a kantinjuk pedig nagyon finom és nagyon olcsó. 

Következő nap Amu elvitt minket abba a tömbházba, ahova egy-két éven belül fognak költözni. A mintalakás a 66 emeletes épület 53-dik emeletén volt, gyönyörű kilátással. Sajnos fotót bentről nem készíthettünk, de a kilátásról igen.

A csütörtöki napot lazára vettük, elmentünk fürdőruhákat vásárolni és meghívtuk Amut egy tibeti momóra. Megmondta, hogy honnan szokott rendelni, kinéztem a címet és elsétáltunk a helyszínre. De amikor odaértünk, mondták a vendéglős fiúk, hogy itt nem lehet leülni, innen csak rendelni lehet. Nem tudom Amu mit mondott nekik, de 5 perc múlva már tették-vették a konyhában az asztalokat, székeket. Így történt, hogy mire észbe kaptunk, privát vendéglőben privát asztalunk volt. A momó pedig az eddigi kedvenc ételeim közé tartozik. 

Hazafele pedig riksáztunk egyet. Próbáltam fotót készíteni, de sajnos ez lett a legsikeresebb:

Az utolsó két napunk ezen a környéken városon kívűl fog telni. Meg vagyunk hívva egy luxus hétvégére Mumbaitól 100 kilóméterre. Utána pedig irány Gokarna, a tengerpart és a tengeri herkenyűk.

Mielőtt  nyilvánosságra hoznám a bejegyzéseket, Zoli el szokta olvasni őket és véleményt mond róluk. Ezúttal azt mondta, hogy nagyon szárazra sikerült. Elgondolkoztam, hogy vajon miért tűnhet annak, mitől volt ez a hét másabb, mint a többi. A sok szép élmény és kényeztetés ellenére mindketten fáradtak és nyűgösek lettünk. Ahogy mélyebbre mentünk a témában, sikerült megfogalmazni azt, hogy mi szívott le ennyire és mire van szükségünk. India legnagyobb városában (600 négyzetkilóméter 12,5 millió lakossal), a világ hatodik legnagyobb metropoliszában vagyunk, ahol a szegények vízszintesen, a gazdagok függőlegesen osztozkodnak a négyzetmétereken. Ha az ablak nyitva van, fullasztó meleg árad be és olyan zaj, hogy bent nehezen halljuk egymást. Ha az ablak csukva van, megy a légkondi, de olyan hangosan, hogy nem hagy nyugodtan aludni. Egy fél éve költöztünk egy 410 ezres városból egy 40 ezer alatti városba. Csíkszeredában minden lakosra jut 3000 négyzetméter, míg Mumbaiban 50 négyzetméter jut egy főre. A zajra, zsúfoltságra rátevődik a szmog és a mocsok, akkor ne csodálkozzunk az állapotunkon. Bennem csak az erősödött meg, hogy jó döntés volt közelebb kerülni a természethez és nagyon várom, hogy újra az otthoni hűvösben legyünk (bár tudom, hogy otthon se túl kellemes most a fehér húsvét).