Április 9. Az indiai húsvétunk

Az utolsó hétvégénk mielőtt délre utazunk, nagyon érdekes volt. Mintha egyben kaptuk volna meg a legtöbb ember álmát, ami egyben legénybúcsú, leánybúcsú és mézes hetek. A semmi kellős közepén voltunk egy konténerekből épített szabadidőközpontban, amit a felső kategóriás emberek számára hoztak létre. Volt ott minden: lovak, akadálypálya, kinti medence, benti jacuzzi és minden, ami szem szájnak ingere. Barátaink jóvoltából két napig megtapasztalhattuk az élet teljes pazarságát. 

Aztán ahogy lejárt, megfogalmaztuk magunkban, hogy mégiscsak a rezort melletti tó partján szerettük a legjobban. 

Kár, hogy csak felügyelettel és látótávolságon belül engedtek ki, bár hálásak vagyunk ennek is, mivel nagy kincseket láttunk, találtunk. 

Az utunk elején is és a végéhez közeledve is a luxus fogadott minket. Hihetetlenül hálásnak érzem magam, mert így megtapasztalhattam magasságokat, mélységeket, viszonyulásokat, felületes és mély érzéseket. Sokszor voltam komfort zónán kívül, sokszor elégedetlenkedtem ha jó volt, ha nem. De hogy ennyire színes képet kapjak Indiáról: na ezt soha nem gondoltam volna. Bár nem érzem most, de ha hazaérünk, látszani fog, hogy milyen határaim lettek kifele tolva, ugyanakkor meg vagyok győződve arról is, hogy csomó minden ezután könnyebb lesz. És még hátravan egy hetünk, amit már nagyon várunk, mivel két hónap és három hét után először akkor és azt csinálunk, amit mi akarunk (remélem jól sül el).