Április 20. Zárógondolatok az elmúlt három hónapról

Úgy érzem nagyon sok mindent sikerült leírnom ebbe a blogba, mégis egy kis százaléka mindannak, amit megtapasztaltam. Rengeteg belső folyamat zajlott bennem, aminek kis töredékét is alig vagyok képes jelenleg ép ésszel felfogni, nem hogy szavakba foglalni. Ami biztos, hogy három hónap Indiában megváltoztatott.

Sokszor gondoltam arra, hogy miért kellett ezt a jóga sulit elvégezni, akarok-e jóga tanár lenni és miért pont ezt, mikor eddig nem voltam képes rendszeresen eljárni órákra, sőt még otthon sem volt motivációm rendszeresen jógázni. Sokszor nekiálltam, ment egy-két napig, aztán nem folytattam. Addig húztam az időt, míg belenyugodtam, hogy nincs is szükségem rá. Most a legnagyobb aggodalmam, hogy ez a sok pénz, idő, energia, amit rászántunk megfelelően hasznosítva legyen. Félelmetes belegondolni abba, hogy nem tudom mi lesz két hét múlva, hogy mit hoz elém a sors, de bízom benne, hogy fogunk tudni boldogulni és megtalálnak a lehetőségek. 

A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy mi is a jóga számomra? Mert jól hangzik a szép test, életstílus, egészséges életmód, nyugodt elme, jobb életminőség és egyéb marketinges szövegek, de kevesen beszélnek arról, hogy milyen nehéz időnként tükörbe nézni, egy kanállal kevesebbet enni, egy órával hamarabb felkelni, melegben kínozni a pozíciót, a légzést, leülni meditálni és frusztráltan kelni fel és még sorolhatnám. Mivel kiskorom óta sportolgattam, a fizikai oldala egész hamar tanulható számomra. Mindig is viszonylag vékony voltam, nem voltak súlyproblémáim. Nagyrészt azért, mert hektikusan és kis mennyiségeket ettem, emellett fizikailag aktív életmódot éltem. Aztán a toxikus kapcsolat és egyéb külső stresszek miatt még fogyni is kezdtem és nem sikerült visszaszedni az elvesztett súlyt sehogysem egész addig, amíg életmódot nem változtattam és meg nem ismertem Zolit, aki a legnagyobb támaszom volt mindenben. De most meg átestem a ló túloldalára, mert nemcsak hogy visszaszereztem az elvesztett súlyt, hanem olyan étvágyam lett, amivel folyamatosan túleszem magam. Én ezt az étvágyat nem ismertem, mert mindig össze volt szorulva a gyomrom és folyamatosan hasmenéssel küszködtem. Nem tudtam élvezni az ételeket (bár akkor azt hittem, hogy igen, mostani viszonylatban másképp gondolom). A jóga megtanított fókuszálni és foglalkozni bizonyos testrészeimmel. Megtanított csendben enni és csak az étellel lenni, azon elmélkedni, hogy az leszek, amit beviszek. Megtanított élvezni az ízeket, ellazítani a beleket és bár nem az ideális ételt kaptuk, megváltozott a kapcsolatom vele és ezáltal magammal. A jóga megtanított azokra az eszközökre, amiknek segítségével elcsendesíthetem a majom agyamat, a belső hullámokat és könnyebben tudom venni a nehéz helyzeteket. Boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és nyugodtabbnak érzem magam mióta kicsi úszógumim van, mert tudom hogy azt le tudom dolgozni, egyedüli munka, amit bele kell tennem, az önkontroll, a gyakorlás. 

A jóga a kontroll megtanulása is: kontroll a légzésünk, a gondolataink, a testünk és az érzelmeink fölött. Kicsit sikerült belekóstolni a kontroll fogalmába a cigi elhagyással, a 2 hónapos sulival, de az igazi kaland innentől kezdődik. Otthon, a nappaliban, hajnalonként, önkontrollal és izzadtsággal.

A jóga munka. Egy munka, ami egy idő után olyan gyümölcsöt terem, amilyent még soha nem ettem. A jógát nem szabad erőltetni, de elhanyagolni sem. A jóga nem az instagram pozíciókról és a feszes fenékről szól, hanem a folyamatról, amiben elveszek, ami magával ragad és ami belső otthonhoz, biztonsághoz, nyugalomhoz, egyensúlyhoz és az egó megszűnéséhez vezet. Jelenleg ezt jelenti számomra, ezen szeretnék dolgozni és szívesen megmutatom a folyamatot bárkinek, aki nyitott rá és önmagára.

A jóga ugyanakkor tudatosság. Megfigyelem a légzésem és addig figyelem azt, amíg képes leszek egy idő után annyira kifinomítani az érzékeimet, hogy érezni fogom a vérkeringést, a levegő áramlást, a gyomorműködést stb. Aztán meg a gondolataim: egyszer csak már nem azonosulok velük, hanem csak látom őket és hagyom, hogy menjenek, de nem engedem, hogy befolyásolják a reakcióimat. Az amit gondolok és az, amit teszek már csak hatnak egymásra, de nem válnak eggyé. A belsőm kitágul, lesz bennem egy űr, amit ha megfigyelek, már nem is űr, hanem az én belső univerzumom, amit fel tudok fedezni a tudatommal és jól esik időt tölteni benne. A belső terem válik a korházammá, a kis privát szobámmá, ahova bármikor visszavonulhatok. 

A jóga egy folyamat. Nincs elindulás és nincs megérkezés, csak fejlődés van, pont emiatt nem is kell sehonnan sehova eljutni. Nyilván, ha a filozófiát vesszük, ott a Samadhi és a Moksa de egyiket sem úgy éri el az ember, hogy rá koncentrál, hanem mindig arra, ahol épp van. 

Hogy mi lesz ezután? Még nem tudom. De egy biztos: nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam.