Április 11. Még délebbre, még melegebbre

A kevésbé sem hagyományos húsvétunk után összeszedtük a cuccainkat és újabb kalandra indultunk. Ezúttal az utolsóra és a legizgalmasabbra. Mindketten nagyon vártuk már a függetlenségünket, mintha 11 hétig készültünk volna erre az 5 napra (de hónapokat is mondhatnék). Már elengedtük az OCDnket, megszoktuk az embereket, azt hogy barnábbak, mint mi. Mi pedig virítunk közöttük, ezért mindig bámulnak, de ha mosolygunk, nagyon tetszik nekik és gyermeki lelkesedéssel mosolyognak vissza. Már le tudjuk reagálni, ha valaki szelfit akar velünk készíteni és azt is, ha a gyermekek gyurmából készített golyókat akarnak nekünk eladni haleledelként a parton. Már nagyjából tudjuk, mikor lehet alkudozni, mikor nem és nem mondom, hogy megszoktuk a meleget, de belekóstoltunk és ha elégedtlenkedünk is, csakis azért tesszük, hátha a figyelmünket eltereli róla. 

Na de visszatérve a kalandunkra: felültünk ezúttal egy gyengébb osztályú vonatra, de ez is teljesen rendben volt és 10 órán keresztül ábrándoztunk a déli gyümölcsökről, tengeri herkentyűkről, az óceán hangjáról és illatáról, a hajnali túráinkról az ember nélküli partokon és a bíborvörös naplementékről. Aztán egyszer csak megérkeztünk hajnali 5-kor.

Itt az éjszakai hűvösség 28 fok, a nappali átlag pedig 33. Úgyhogy ebben a vacogó hidegben leszálltunk a vonatról, 4-5 riksás betyár fiú várta az utasokat, az egyik el is vitt a szálláshelyünkre, de mivel be voltunk lelkesedve amiatt, hogy végre itt vagyunk, nem jött hogy aludjunk, hirtelen el is indultunk felfedező utunkra. Ahogy leértünk a szálláshelyünk bejárati ajtójához, meggondoltuk magunkat és visszamentünk a szobába azzal a döntéssel, hogy legalább a virradást várjuk meg. Sikerült jól elaludni, így mikor 9-kor felébredtünk, már 30 fok körül volt kint. 

Ezúttal sikerült a bejárati ajtón túl jutni, elsétáltunk a környék legértékesebb zarándok templomához. A templom a 4dik századból származik és arról a Shiva Lingáról ismert, ami az a forma, ami magába foglalja Shakti és Shiva szimbolisztikáját avagy az isten azon valóságát, amit az elme meg tud ragadni. Sajnos a templom el volt kerítve és csak hindukat engedtek be, de volt egy-két másik érdekesség, amihez mi is hozzáfértünk. Gokarna amúgy tehénfület jelent, amihez rengeteg történetet kapcsolnak (az egyik, amit megjegyeztünk a következő: Ravana édesanyja imádkozott egy Shiva Lingához, hogy a fiának boldogságot és gazdagságot hozzon. Indra, a mennyek istene, féltékeny lett erre a mély elköteleződésre, emiatt ellopta a Shiva Lingát és bedobta a tengerbe. Ravana édesanyja emiatt éhségsztrájkba fogott, Ravana, hogy kiengesztelje, megigérte neki, hogy elhozza a legnagyobb/leghatalmasabb Shiva Lingát a Kailash hegységről. Ravana el is ment, rengeteg áldozatot hozott Shivának a Shiva Lingáért cserébe, amit meg is kapott, de csak azzal a feltétellel, ha nem teszi le a földre, mert ha leteszi, onnan többet el nem mozdíthatja. A stori bonyolodik, amit nem fogok itt részletezni, a lényeg az, hogy mégiscsak földre került a Shiva Linga pont ezen a helyen, Gokarna pedig azért kapta ezt a nevet, mert Ganésha egyik tehenének a füle menekülés közben hátramaradt Ravana kezében). Mi a legnagyobb Shiva Lingát sajnos nem láthattuk, de láttunk kisebbeket. 

A templomosdi után körbejártuk a helyi piacot és megvásároltuk a fűszereket és reggelinek való gyümölcsöt, ugyanis az elmúlt egy héten annyi húst ettünk, hogy telítődtünk vele. Még a halpiacot is érintettük.

Alig volt 10 óra, mire visszaértünk szálláshelyünkre, de már több liter vizet is kiizzadtunk magunkból. Nem gondoltam volna soha, hogy a 28 fokra állított légkondit hidegnek fogom érezni.

Nem bírtunk sokáig ülni a seggünkön, 3 óra körül már úton is voltunk a Kudle és Om partok fele. Útközben érintettünk egy Shiva barlangot, amibe mikor kimelegedve, izzadtan bementünk, mintha száraz szaunába lettünk volna, úgy izzadtunk. 

Amint leértünk a partra, egyből neki a víznek, hogy kicsit hűljünk le, de sajnos nem lehetett. A víz annyira meleg volt, hogy ott is izzadtunk. Egy idő után rájöttem, hogy a ruhám nem azért vizes, mert alatta a vizes fürdőruhám van, hanem mert összetevődik a magas páratartalom az izzadtsággal, esélytelen, hogy megszáradjon. De a part csodálatos: viszonylag tiszta és kevésbé zsúfolt. Körbe is jártunk pár szálláshelyet, megnéztünk pár szobát és úgy döntöttünk, hogy az utolsó két napunkat az egyik távolabbi, csendes parton fogjuk tölteni.